+36302841636 office@kulcsweb.hu

Másodlagos szóbeliség

Az ember az írás feltalálása előtt hangokkal, rajzokkal, látható jelekkel (füstjelzések, öltözködés, tánc) kommunikált, ezt a korszakot a kommunikációtörténet kutatói az „elsődleges szóbeliség korszakának” nevezik. A tanulás (tehát a hagyományok átadása) szóbeli rögzítés útján történt. Ez a kor az írás feltalálásával és elterjedésével véget ért, a kultúrák lassan áttértek az írásbeliségre. Az írásbeliséggel lehetségessé vált a kimondott szavak rögzítése, létrejöhetett az írott szöveg, amely alkalmasabbá vált pontos tudományos tételek és nagyobb terjedelmű gondolatok rögzítésére, mert a hosszabb szövegek nem őrizhetők meg pontosan az emlékezetben, sokkal célravezetőbb azok leírása. Az írásbeliség korai szakaszában („kéziratos kultúrák kora”) még kevesen tudtak felolvasni, megmaradt a szövegek nyilvános jellege, a felolvasott szövegeket mindenki hallhatta, a tanítás az írott szövegek felolvasásával és azok szóbeli rögzítésével történt, az írásos rendeleteket kihirdették, elmondták, hogy mindenki megérthesse. A könyvnyomtatás elterjedésével lehetségessé válik az önálló tanulás. Az írásbeliséggel tehát az információ értéke lecsökkent, mert betűkkel és írásjelekkel nem tudunk annyi mindent kifejezni, mint a beszédünkkel (ahol a hangsúly, a hanglejtés, a hangerő, a sebesség, stb. jelentősen befolyásolja a mondanivalónkat). Ez az időszak a „Gutenberg-galaxis” kezdete. Ma már ezen a korszakon is túlléptünk, sok tudós szerint beköszöntött a „másodlagos szóbeliség korszaka”, amikor is visszatérünk ősi, törzsi hagyományainkhoz, és a beszéd ismét sokkal jelentősebbé válik, mint az írás. Ennek feltételeit teremtették meg a modern tömegkommunikációs eszközök.

Az első lépést a „másodlagos szóbeliség” felé a távíró jelentette. Segítségével a kommunikáció függetlenné válhatott a közlekedéstől, a távíróvezetékeken az információ jóval előbb megérkezhetett, mintha azt levélben elküldték volna. Az információátadás tehát azonnalivá vált, mint egy beszélgetésnél. A másik hasonlóság az élőbeszédhez, hogy a táviratok is rövidek és tömörek, akár a kimondott mondatok. Ezután létrejött a telefon, amivel már hangot tudtak vezetéken keresztül továbbítani, majd hamarosan kitalálták a vezeték nélküli hangátvitelt, ezzel megszületett a rádió (ami egy forró közlési eszköz, de a technológiai felfedezés fontos lépés volt a vezeték nélküli hálózatok kialakulásában), majd a kép továbbításával a televízió.

A következő forradalmi találmány a személyi számítógép volt, amelyek hálózatokhoz csatlakoztathatók, így már nemcsak gyors számológépek, hanem a kommunikáció eszközei is lettek. Az e-mailek másodpercek alatt rendeltetési helyükre érkeznek, sokszor indulatosak, nyelvtanilag nem kidolgozottak, lehetőség van azonnali továbbküldésre és válaszra: hasonlóak a szóbeli megnyilatkozásokhoz. Az internetes fórumokon és csevegőszobákban már vitatkozni lehet, véleményeket lehet úgy leírni, hogy mindenki láthatja, ezek egyre inkább közelítenek az élőbeszédhez. A másodlagos szóbeliség elterjedését segítik elő a mobiltelefonok, és az egyre elterjedtebb mobil informatikai eszközök (internet hozzáféréssel rendelkező hordozható számítógépek).

Az internet sok tudós szerint a másodlagos szóbeliség korának végső állomása, mert segítségével olyan folyamatos, interaktív kommunikáció lehetséges, mint az elsődleges szóbeliség korában: láthatjuk és hallhatjuk egymást, szinte minden érzékszervünket használhatjuk a kommunikáció közben, mint egy teljesen átlagos beszélgetés során (sőt ezt megtehetjük egymástól több ezer kilométernyi távolságból).